Történet - Galambok

Galambok történetéből röviden
Összeállította: Csabai Béla

Galambok község Zala megyében, a Zalai-dombság DK-i részén, Nagykanizsától 10 km-re, Zalakaros fürdőváros szomszédságában, a 7-es főút mellett található. Fekvését keletről és délről elterülő róna, a nyugati magas dombok teszik festőivé.

A község határában ligetes erdők között található Dél-Zala egyik legszebb tava. Környékén nyílik a védelem alatt álló ciklámen.

Dél-Zala egyik legszebb tava

Nevét a népi emlékezet vagy fantáziája szerint a galambokról kapta. Az ősi falu a mai település legmagasabb részén, a Főszegben volt. A sok apró, fehérre meszelt ház a faluhoz közelítő idegennek úgy tűnt, mint sok kis fehér galamb a mezőségben. Etimológusok szerint a helynév tapadással keletkezett a bérce, völgye szókapcsolatból. Vannak olyan feltételezések miszerint falunk neve szláv eredetű.

A község területe régóta lakott hely. Már a bronzkor elején magaslati, erődített település volt. Nemcsak a rómaiak, hanem gótok, longobárdok és a kelták idejében is virágzó hely volt.

1992-ben előkerült kelta tál rekonstruált képe

Falunk neve szövegben először hitelt érdemlően 1231-ben tűnik fel, amikor ura, Chernel végrendeletében birtoka felét feleségének, másik felét pedig a kanizsai apátságnak adományozta. 1238-ban, mint Somogy megyei községet említették. A tatárjárás idején Kádán vezér hadai pusztították vidékünket. 1565-ben töröknek adózó községként említik. A török miatt többször leégett, elpusztult, majd újra építkezett. 1690-ben Batthyány Ádám csapatai szabadították föl a török megszállás alól.

Az 1848/49-es szabadságharcnak huszonkilenc katonát adott községünk.

A 20. század világháborúinak szenvedéseit és következményeit méltósággal viselte a lakosság. A második világháború harcterein hatvannyolc galamboki vesztette életét. A polgári áldozatok száma hat volt. Emléküket 1989 óta emlékmű őrzi.

Az első és második világháború galamboki hőseinek és áldozatainak emlékműve

A község lélekszáma 1785-ben 760, 1890-ben 2018, 1970-ben 1390, 2005. februárjában 1252 fő volt. A lakosság többsége római katolikus, de sokan vannak a református vallást követők is.
A katolikusoknak 1256-tól már plébánosa volt. Egyházuk 1801-ig Kiskomárom filiája, 1802-től máter. Jelenlegi templomunk 1801 és 1809 között épült.

Római katolikus templom                   Római katolikus parókia

A reformátusoknak már a 16. században anyaegyházuk volt Galambokon. A török uralom alatt "népes máter és ekkla" volt. Templomuk és egyházuk a török kiverettetésekor elpusztult és 1791-ben alakult ujjá. Jelenlegi templomukat 1861 és 1864 között építették.

Református templom

A község első iskolája a 18. század első felében létesült. A század végén már mind a két felekezet önálló iskolával rendelkezett. Az 1948-as államosítás után jött létre az egységes általános iskola. A jelenlegi iskolakomplexum 1962 és 1992 között épült.

Általános iskola

A településen 1962-től napközi otthonos óvoda működik.

Napközi otthonos óvoda

Galambok 1355-től a budai káptalan, a 19. század elejétől a budai papnevelő szeminárium birtoka volt. Az 1935-ös felmérés szerint a község 741 gazdaságából csupán kettő területe haladta meg az 50 kh-t (a papi és a közbirtokosságé). Határa: 2591 ha (1984). Ebből 744 ha szántó, 155 ha szőlő, gyümölcsös, 530 ha rét, legelő és 964 ha erdőterület.

A településre jellemző gazdasági tevékenység a mezőgazdálkodás. A dombok hajlatán évszázadok óta szőlő- és gyümölcstermesztés folyik. Őshonos a szelídgesztenye. A mezőgazdaság fő terménye a kukorica, búza és a burgonya. A 20. században jelentős állattenyésztő községek közé tartozott a nagykanizsai járásban.

Községünkben 1960-től 1991-ig mezőgazdasági termelőszövetkezet, ezt követően tíz évig egyéni gazdák és alkalmazottak szövetkezete (EGAX) működött, majd átalakult KFT-vé.

Ipari létesítményt először 1699-ben említenek az összeírások, amikor a galamboki malmok jövedelmét említik. A 20. században az ipart - az említett malmok mellett - egy kisebb téglagyár és fűrészüzem jelentette.

A téglagyár az 1970-es évek közepén

A helyei kereskedelemben a Tejszövetkezet (1933), az 1941-től működő Hangya Szövetkezet, 1945 után a földműves-szövetkezet, majd 1972-től az ÁFÉSZ vált jelentőssé.
A helyi pénzügyeket az 1907-ben alakított hitelszövetkezet, 1962-től takarékszövetkezet intézi.
Településünk megfelelő infrastruktúrával rendelkezik. 1989-ben üdülőhellyé nyilvánították. Idegenforgalma jelentős. Az 1989-ben megnyílt CASTRUM camping és 2002-ben a termálfürdő, amely a vendéglátás galamboki lehetőségeit tovább bővítette.
   

CASTRUM termálfürdő

2001-ben elkészült a szennyvízcsatorna-hálózat.

Ünnepélyes szalagátvágás  

Az 1930-as években országos hírű Gyöngyösbokréta csoport, az 1950-es években pedig országos hírű Népi Együttes működött községünkben. Ezek voltak a sajátos népviselet, a népszokások, népdalkincs és a hagyományok hordozói.

           
A Gyöngyösbokréta csoport 1939-ben                 Tánccsoport az 1950-es években

       Dalkör az 1970-es években                       Tánccsoport az 1970-es években

Népviseletbe öltözött fiatalok szüreti felvonuláson         spörgetés az 1960-as évek elején

Tájház

1840-ben épült a település főutcáján található tájház épülete, mely egy szabadon álló, deszkakerítéssel körbevett lakóház és gazdasági épület. 1997-ben újították fel, 1998-ban nyílt meg. A berendezés a kor törpebirtokos parasztjainak életmódját tükrözi. A kisebb épület egy boronaistálló, ide csak két tehén és néhány sertés fért be a szaporulatával. Az istállóban fából készült jászol látható.

Sportolói a 20. század második felében több sportágban megyei és országos sikereket értek el (asztalitenisz, sakk, atlétika, kézilabda, labdarúgás, autósport, stb.). a község első magyar válogatott versenyzője Fehér Mónika.

Fehér Mónika címeres mezben. Koper, 1998.   

Papp Sándor autócross OB 2. helyezettje 1998-ban

Galambok NB III-as asztalitenisz csapata 1992-ben

A 20. században a tanácsok megalakulásáig községünk körjegyzőségi székhely, 1950 és 1969 között önálló tanácsú község, 1969 és 1977 között Zalaszentjakab, Csapi, Zalaújlak községekkel alkotott közös tanácsot. 1977-től 1990-ig Zalakaros társközsége, majd ismét önálló és körjegyzőségi székhely.
Községünket dolgos, takaros és vendégszerető emberek lakják. Jó szívvel, szeretettel és bizalommal fogadja az idegent, ha hasonló szándékkal kopogtat ajtaján.

A községháza